17.rész

Miközben sétáltunk kézen fogva eljött mellettünk egy igen csinos lány. Kíváncsi voltam Luke reakciójára. Mert ha tényleg megváltozott csak utána néz és kész,de nem. Elengedte a kezem és a csaj után ment. 
-Hé cica! Nagyon jól nézel ki! mondta a csajnak.
-Takarodj vissza a ribancodhoz. ordított vele a csaj.
Erre bennem felment a pumpa.
-Figyelj! Kicsi ribancocska én nem lennék vele ha nem szeretném és nem csalom meg úgy ahogy te csalod meg a pasidat! csókoltam meg Luke-t.
Igaz ebben a csókban nem volt szenvedély csak fájdalom és csalódás. A csaj elment én is ott hagytam Luke-t. Haza mentem a sírás kerülgetett, de vissza tartottam mert én erős független lány vagyok. Fel futottam a szobámba és bedugtam a fülhallgatómat a fülembe. És teljes hangerőn szólt a zene.
Indítsd el!
De nem tudtam ellen állni kigördült egy könnycsepp. Utána jött a többi. 
~Luke szemszöge~
Mindent jól elcsesztem pedig reméltem, hogy újra enyém lehet Martina csodás mosolya, édes nevetése, felejthetetlen csókjai, de én barom el csesztem. 
~Martina szemszöge~
Nem tudom mit ártottam neki. Sejthettem volna, hogy csak egy leszek a sok ribanc közül. De ha ebbe belegondolok elkap a sírás. Nézegettem képeket Luke-ról és persze miért is ne az egyik legcukibb képet kellett megtalálnom.

Miért nem tudom elfelejteni? Ő csak egy nagy csalódás volt az életembe. Utálom igaz fáj kimondani, de utálom ez az igazság. De én erős lány vagyok még Luke se tud megtörni! Vagy mégis? Letöröltem a könnyeimet és lementem a lépcsőn sétáltam nem tudom, hogy merre a fejem után mentem. 
~Luke szemszöge~
Utálom az életembe azt, hogy mindig mindent elbaszok. Leültem az ágyamra és telefonoztam addig is eltereli a figyelmemet.

De úgysem tudtam másra gondolni csak Martinára. Ő az életem vele vagyok teljes tudom, hogy nyálas, de ez az igazság. Felvettem a cipőm és elmentem kiszellőztetni a fejem igaz nem tudtam, hogy merre megyek csak a fejem vitt az utamon.