12.rész

Reggel arra keltem fel , hogy anya simogat.
-Szia kicsim! köszönt aranyosan.
-Szia anya! öleltem meg fél álomba.
-Van egy rossz hírem! mondta szomorúan.
-Na mi az? kérdeztem aggódva.
-Ma elutazunk üzleti útra szóval egyedül hagyunk. mondta szomorúan.
-Nyugi anya meg leszek! Csak Luke ne legyen a közelembe. mondtam mosolyogva.
Közbe bejött apa is a szobába és őt is megöleltem. Most már jobb lett a kapcsolatunk.  Felöltöztem, megcsináltam a hajam és fogat mostam.
Lementem anyuéktól elbúcsúzni. 
-Jó legyél kicsim! adott puszit apu. Anya is ezt mondta. Gondoltam el megyek sétálni egyet. Felvettem a kedvenc cipőm és mentem egy kört. Közbe eszembe jutott amikor még ketten sétáltunk Luke-al. De őt ki kell valahogy törölnöm a fejemből és a szívemből,de nem nagyon megy. Amikor vissza értem a házunk elé Luke állt a ház előtt. 
-Te mit keresel itt ? kérdeztem idegesen.
-Csak látni akartalak. mondta mosolyogva.
Közelebb jött hozzám,de én hátráltam egy lépést.
-Mi az már nem is érdekellek? kérdezte mosolyogva.
Nem mertem azt mondani,hogy imádom mert ki tudja mi lesz a vége.
-Nem! vágtam rá nemes egyszerűséggel. 
-Látom rajtad , hogy hazudsz.
-Jó egy kicsit hiányzol! mondtam a számat elhúzva.
-Tudtam én! mondta nevetve.
Közelebb húzott magához és megcsókolt. Nem ellenkeztem visszacsókoltam. Amikor vége lett a csókunknak csak elmosolyodott.
-De ez nem azt jelenti,hogy köztünk lehet még valami. húztam fel a szemöldökömet. 
Luke csak bólintott egyet és elment. Nem tagadom élveztem a csókját és ezt ő is tudja pontosan.  Megfordultam és ott volt megint Luke és édesen mosolygott. 

-Na kapok még egy esélyt? kérdezte mosolyogva.
-Először bizonyítsd be,hogy nem versz át. mondtam neki eléggé komolyan. 
Jelezte,hogy felfogta és elment. Tudtam,hogy úgyse fog semmit se csinálni,hogy be bizonyítsa ismerem már annyira.