34.rész

(zene)
Reggel Zoe keserves sírására ébredtünk. Oda mentem hozzá óvatosan kivettem és rá raktam a pelenkázóra. Kicseréltem a pelenkáját és felöltöztettem. Aztán én is felöltöztem. Luke otthon maradt mert jöttek át a többiek próbálni. 
-Akkor mi megyünk sétálni!-csókoltam meg Luke-t.
-De vigyázzatok!-simította meg Zoe arcát.
-Igen is!-nevettem el magam.
-De most komolyan mondtam!-nézett rám komolyan.

Biccentettem egyet, hogy értem. Elindultunk a park felé. Ahol kibékültünk Luke-al. Sok emlék fűz ehhez a helyhez. Le ültem a padra és a kislányomat néztem aki rám meresztette a gyönyörű kék szemeit amit az apukájától örökölt. Közben leült mellém egy ribanc kinézetű lány. 
-Te vagy Luke barátnője?-kérdezte a nyávogó hangján.
-Igen!-feleltem.
-Tegnap vele feküdtem le!-nevetett.
-Már megbocsáss, de tegnap hoztuk haza a kislányunkat!-mutattam a babakocsira és fel álltam. 
Azon gondolkoztam miközben néztem az alvó kislányomat, hogy ő lehet a volt barátnője.

Akkor egyáltalán nincs ízlése, ha előttem ilyen lányokkal volt együtt. Mikor haza értünk óvatosan kivettem Zoe-t a baba kocsiból, hogy fel ne ébredjen.