Ma visszük haza Zoe-t. Már nagyon várjuk a srácok reakcióját. Ugyanis ők nem tudták, hogy kislányunk lesz. Amikor beléptünk az ajtón mindenki megrohamozott minket. Szegényem már nagyon fázott ezért kivettem a babahordozóból és felvittem a jó meleg szobájába. Betettem a kiságyába. Közben hallottam, hogy jönnek fel a többiek is.
-Na és milyen volt a szüléskor Martina?-kérdezte Mike.
-Hát eléggé vicces!-nevette el magát Luke.
-Kíváncsi lennék, hogy ti ki-e bírnátok!-kacsintottam rájuk.
Luke hátulról átkarolt.
-Tudod, hogy szeretlek!-súgta a fülembe.
-Ne nyalizz nekem! Mondtam, hogy nekem nem jön be!-fordultam vele szembe.
Ő meg csak bambán nézett rám. Én pedig ott hagytam őket és lementem a nappaliba. Bekapcsoltam a tévét és valami normális csatornát kerestem. De sajnos nem találtam semmit sem. Ezért kénytelen voltam valami mást csinálni. Csak azt nem tudtam, hogy mit. A srácokhoz tuti, hogy nem megyek vissza. Nem sokára lejött Luke. Én pedig próbáltam el menni előle, de sajnos nem jött össze.
-Most mi a baj?-húzott közelebb magához.
-Semmi!-fordítottam el a fejem.
-Tudod, hogy csak hülyéskedünk!-nyomott egy puszit az arcomra.
-Tudom! Csak így egy elefántnak érzem magam!-mutattam végig a testemen.
-Pedig nem vagy az! Még mindig gyönyörű vagy!-csókolt meg.
Ezektől a mondataitól mindig nagyobb lesz az önbizalmam.
De cukik awwwww siessss
VálaszTörlés