(zene)
Ma úgy keltem, hogy elfogom tudni mondani anyuéknak a pocakomba lévő kicsit és, hogy kirúgta az egyetemről. Felöltöztem és megcsináltam a reggeli rutinomat. Lementem a srácokhoz.
-Helló Martina!-köszöntek egyszerre.
-Sziasztok!-erőltettem magamra egy mosolyt.
Luke látta rajtam, hogy ideges vagyok ezért oda jött hozzám és összekulcsolta az ujjait a derekamon.
-Nem lesz semmi baj édesem!-csókolt meg.
Én csak a fejemet a mellkasába fúrtam. Még így maradtunk 5 percig aztán én elindultam. Nem laktak messze anyáék szóval 2 perc séta után oda is értem. Amikor az ajtó elé értem nagy levegőt vettem és benyitottam. Anya ott ült a konyhába apám persze nem volt otthon mert dolgozott.
-Szia anya!-köszöntem mosolyogva.
-Szia kicsim!-ölelt meg anya.
-Mondanom kell valamit vagyis két dolgot kell mondanom.-mondtam el egy levegővel.
-Mondd!-ült le.
-Az első az, hogy terhes vagyok.-néztem anyára félve.
-Ez remek hír! És mi a másik?-mosolygott.
-Az, hogy kirúgtak az egyetemről.
-Tessék! Miért?-kérdezte idegesen.
-Mert nem jártam be!-feleltem nemes egyszerűséggel.
Ő csak ki kerekedett szemekkel nézett rám és elküldött a házból. Örömmel léptem ki az ajtón. Rá jöttem, hogy nekem ott többet nincs keresni valóm. Mondjuk ki tartaná el a terhes lányát aki még iskolába se jár? Erre a válasz az, hogy senki.
úúúúú siess *-* ♥
VálaszTörlés