Hallottam, hogy valaki kopog az ajtón. Lassan oda sétáltam és kinyitottam. Luke állt előttem. Hátrébb léptem, hogy betudjon jönni a szobába.
-Te sírtál?-kérdezte ijedten.
-Igen!-szipogtam.
-Gyere ide!-ölelt meg.
A karjaiban biztonságban érzem magam. Annyi veszekedés után is szeretem. Azt hiszem ezt hívják igaz szerelemnek.
-Szeretlek!-bújtam még jobban hozzá.
-Én is!-puszilt bele a hajamba.
Ki bújtam a biztonságot nyújtó karjaiból. Szinte egy szál semmibe ott álltam előtte.
-Most mit fogsz csinálni?-nézett mélyen a szemembe.
-Fogalmam sincs!-bámultam a földet.
Összekulcsolta az ujjainkat és lementünk a többiekhez. Ők csak nagy szemekkel néztek rám. Mindegyikük oda jött és egyesével megöleltek. Kicsit már jobban éreztem magam. Csak azt nem tudom, hogy hogyan mondom ezt el anyáéknak. Méghozzá 2 dolgot kell nekik elmondanom. Holnap el is megyek hozzájuk.
jó lett siess♥
VálaszTörlés